Kászonújfalu -Sóskútfürdő 2004

​

Együttműködő partnerek:

Gergely Mátyás, a terület tulajdonosa

Kászonújfalu Önkormányzata és Közbirtokossága
Kászonújfalvi iskolaigazgató

Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület

​

Tervezők, szervezők, csapatvezetők:

András Zoltán (polgármester), Barabássy Somogy Örs (fafaragó), Elek Attila (tájépítész), Gergely Csaba (tanár), Herczeg Ágnes (tájépítész), Horváth Balázs (vándorépítész), Jánosi Csaba (geológus), Kassai Bálint (asztalos, erdész), Kiss István (építész), Kovács Áron (építész), László Viktor (tájépítész), Nagy György (építész), Öllerer Kinga (ökológus), Soós Szabolcs (építész), Sulykó Elka (táncmûvész), Takács Edvárd (tájépítész), Török Ádám (vándorépítész)

 

A sorban a negyedik kaláka a Kászoni-medencében került megrendezésre. A Csíki-medence felől, a Nyergestetőn áthaladva, a Kászonújfaluba vezető út melletti kis égerberekben forráscsoportra talált rá Gergely Mátyás, a terület tulajdonosa és Jánosi Csaba geológus. A geológiai és kémiai vizsgálatok szerint itt bővizű, ivó- és fürdőkúrára alkalmas kénes-sós víz tör a felszínre. A megkeresés a terület tulajdonosától érkezett. Új helyzetben találtuk magunkat, hiszen a kaláka célja a közösségi célok segítése. A helybéliek először bizalmatlanok voltak, ha magánterületen épül a fürdő, vajon használhatja-e majd mindenki azt. A falunak pedig önmagában nincs olyan gazdasági ereje, hogy ilyen léptékű fejlesztést végezzen. A kaláka előkészítéseképpen megállapodást kötöttünk, amelyben az önkormányzat, a közbirtokosság, a terület tulajdonosa és a kaláka szervezői (Ars Topia Alapítvány, CsTTE) közösen, összefogással új fürdőt hoz létre, a közösség javára. Kalákában megépült a forrásház, amelynek vize bizonyítottan segít a cukorbetegségben szenvedőknek. A fürdőmedence vize a nyirokrendszert aktivizálja, a nyirokrákban szenvedőknek ad reményt a gyógyulásra. A helybéliek tapasztalata szerint krónikus bőrbetegségekre is kiválóan alkalmas. A lábáztató medence baleseti sérülések utókezelésére jó. A patakot átívelő függesztett pallóút fölé fűzépítmény került. A legnagyobb küzdelmet a patak elterelése és annak következményei okozták, megtanultuk, hogy tényleg a „víz az úr”. Öltöző, filagória és budi is épült. Padokkal, szemetesekkel rendeztük be a pihenőhelyet, táblákat festettünk. A kalákával egy időben a szomszédos Tusnádon képzőművészeti alkotótábor alakult, az egyik művész a filagória asztalát készítette el. A hely szentségét és gyógyerejét tölgyfából faragott kászoni kereszt erősíti. A munkában az ideérkező kalákások sokat tanultak a helybéli mesterektől, a helybéliek pedig elcsodálkoztak, hogy a kalákázók micsoda szeretettel, lelkesedéssel és kitartással dolgoztak, napsütésben és esőben egyaránt. Aki a hét során nem járt arra, meglepôdött, hogyan nőtt ki a kis berekből e szép fürdő. Így visszatekintve, mi is elcsodálkoztunk, honnan kaptuk az erőt mindehhez. A gondviselő mellett a természet áradó odaadásából, egymástól, a helytől, a helybéliektől. A fürdőt Székelyföld püspöke áldotta meg. Az esemény vidám faluünnepséggel zárult, ahol a mintegy háromszáz kalákában részvevő emléklapot kapott. Azóta a fürdőszentelés napja a helyi közösség ünnepévé vált. A kaláka után a hely fejlesztése folytatódott, Gergely Mátyás nagy szeretettel tartja fönn a helyet, épült egy nagyobb közösségi filagória, híd, édesvízi forráskút. A kalákahelyszinek közül az egyik leglátogatotabb hely, azonban mára már megérdemelne egy felújítást.