Ars poetica

 

A táj arckép. A tájat létrehozó, alakító ember önarcképe. Történeti változása azonos az emberi tudat metamorfózisával.

Feladatunk, hogy megértsük azokat a folyamatokat, amik létrehozták, a külső hatásokat, amik alakították

és belső folyamatait, amelyek valami felé viszik. Az ember a természet része, ahogy a táj az emberé.

Nemcsak lenyomat, nemcsak tükörkép, hanem egyéniség a maga sorstörténetével.

Egymás nélkül értelmezhetetlenek, megismerhetetlenek. 

Ez érdekel minket: milyen kapcsolatban vannak egymással, és milyenné váljék ez a kapcsolat a 21 században?